History Shop

Wilhelm Emil „Willy” Messerschmitt (Frankfurt am Main, 1898. június 26. - München, 1978. szeptember 15.) német repülőgép tervezőmérnök, gyáros, repülőklub tulajdonos.

1918-ban beiratkozott a Müncheni Műszaki Főiskolára, melynek elvégzése után 1923-ban mérnöki oklevelet szerzett, s még ez évben Bambergben megalapította saját repülőgépgyárát a Messerchmitt Flugzeugbau-t. 1925-ben az általa tervezett M17 repülőgép próbaútján balesetet szenvedett, és kórházba került. 1926-ban megépítette az M18 teljesen fém utasgépét. 1927-ben vállalata egyesült az augsburgi Bajor Repülőgépgyárral (BFW), melynek hamarosan műszaki igazgatója is lett.

Me 109

A Bf 109 a második világháborúban a német légierőben rendszeresített, és a legnagyobb példányszámban gyártott vadászrepülőgép.

A gépet említik Bf 109 és Me 109 típusjellel is. A helyes megnevezés a Bf 109.

A gép tervezője, Wilhelm Emil Willy Messerschmitt a fejlesztés megkezdésekor még a Bayerische Flugzeugwerke AG (Bf) alkalmazottja volt, majd 1938. július 1.-jétől a cég felvette a Messerschmitt AG (Me) nevet.

Ezért minden olyan fejlesztés, ami ezen dátum előtt kezdődött, Bf néven futott továbbra is, ezen dátum után indított fejlesztéseknél viszont a Me jelzés volt használatban.

A Bf 109-essel repülő pilóták több légi győzelmet arattak a második világháború során, mint bármely más gép pilótái a repülés történetében. A kor első igazi modern vadászgépe, olyan tulajdonságokkal, mint például a csupa fém félhéj építésű sárkányszerkezet, alsószárnyas elrendezés, zárt pilótafülke, vagy a behúzható futóművek. A Bf 109 a Luftwaffe alap vadászgépe volt a világháború alatt.

A Messerschmitt művek, és Németország, sőt, talán a világ legismertebb repülőgépe a Bf 109-es. A „MESSER”. A gépet a Reichluftministerium (RLM) 1934-es pályázatára tervezte a Messerschmittnél dolgozó Robert Lusser vezette tervezőgárda.

A pályázat feltételei a következők voltak 6000 m-en 400 kmh maximális sebesség, 10 000 m szolgálati magasság, másfél órás repülési időtartam és kettő, csövenként 1000 tölténnyel ellátott fix beépítésű géppuska vagy egy gépágyú. Ezen kívül éjszakai bevetésre is alkalmasnak kellett lennie. A prototípus 1935-ben repült először.

Eleinte nem sok sikert jósoltak a típusnak, főleg a vetélytársak kedvezőbb politikai helyzete miatt, de az első körben a Fw 159V1-es és az Ar 80V1-es is kihullott a versenyből. Így végül is az amúgy nagyon ígéretes He 112V1-essel kellett versenyeznie a típusnak. A prototípusok kísérleti repüléseikor még nem állt rendelkezésre a 610 LE-s Jumo 210A motor, így átmenetileg az angol Rolls-Roys Kestler V motorokkal repültek.

Mint ahogy az ismeretes a versenyt a Bf 109-es nyerte. A legfontosabb érv a Messer könnyebb gyárthatósága volt, hiszen teljesítményben gyakorlatilag nem volt különbség a két gép között.

Az első változat, ami a csapatokhoz került a B2-es ( Berta) volt. Ebben 3db 7,9mm-es Mg17-es géppuska volt, amelyek közül az egyik a Jumo 210D motor tengelyén keresztül tüzelt. Maximális sebessége 4200m-en 462 kmh-volt. Ezeket a gépeket a Spanyolországban harcoló Condor Légió használta, akik nagyon meg voltak elégedve az új típussal. Bár fordulékonyságban nem, de sebességben és emelkedésben bőven túlszárnyalták az oroszok Ratáit.

A következő változat a C (Clara) volt, amiben már a benzinbefecskendezéses Jumo 210G motor volt. Ennek segítségével a motor a negatív túlterhelésű manővereknél sem hagyott ki, ami a gyors meneküléseknél követhetetlenné tette a Messert. Ebből a variánsból csak kevés épült.

A D (Dora) változat nem sok eltérést mutatott az előbbiektől. 1939-ig gyártották.

Az első igazán nagy számban gyártott 109-es az E (Emil) volt. Az első 1938-ben került ki a gyárból. Ebben már a Daimler Benz 601A duruzsolt, a maga 1175 LE-rejével. A fegyverzet is erősödött 2db 7,9mm-es, és 2db 20mm-es gépfegyver. Az Emil minden tekintetben méltó ellenfele volt a nyugati Spitfire és Hurricane vadászoknak. Előbbi ugyan kicsit szűkebben fordult, de megfelelő taktika alkalmazásával ez nem jelentett komolyabb gondot. Az Angliai Csata idején minden angol repülő félte a Messerschmitteket, a német bombázók pedig, mint őrangyalra tekintettek rá. Itt szerzett magának igazán hírnevet a típus. Néhány variációja (pl. az E4B) alkalmas volt 1 db 250kg-os, vagy 4 db 50kg-mos bomba hordozására is.

A csata végére megkapták a csapatok az első F (Fritz) variánsokat. Bár a tömeges gyártás csak 1941 elején indult be. A motor immár a DB 601N verziója volt, ami 1275LE-t adott le. A fegyverzet némileg csökken, a két 7,9mm-es géppuska mellé csak 1 db 20mm-es gépágyú maradt, ami viszont a légcsavarmotortengelyen át tüzelt. Az új motorburkolatnak és szárnyaknak köszönhetően a gép sokkal jobb aerodinamikai mutatókkal rendelkezett, mint az Emil, és gyorsabb is volt. Sokan nem szerették gyengébb fegyverzete miatt. Ezzel szemben néhány ász kimondottan kedvelte a lágyabban repülő, kecsesebb variánst. A Fritznek szintén voltak vadászbombázó változatai is.

Me 110

A Bf 110, vagy Me 110 a II. világháború idején használt német kétmotoros nehéz vadászrepülőgép, melyet a Bayerische Flugzeugwerke (Bf, Bajor Repülőgépgyár) tervezett és gyártott.

Később Willy Messerschmitt vette át a gyárat. Távolsági vadásznak tervezték, hogy a távolsági bombázók vadászkíséretét oldja meg, de az angliai csata bebizonyította, hogy mozgékonyságban nem veszi fel a versenyt az angol vadászgépekkel, ezért vadászbombázó, csatarepülő és éjszakai vadász változatát is kialakították. Leginkább csatarepülőként alkalmazták már 1941 végétől kezdve.

A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Franciaországban is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverező képessége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, az angol vadászrepülőgép-típusok messze felülmúlták.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta el a típus reneszánszát. A rádiólokátorral felszerelt Bf 110-esek jól beváltak, különösen megnövelte hatékonyságukat a kabin mögé később beépített ferdén előre-fölfelé tüzelő két 20 mm-es gépágyú.

Ezek segítségével a bombázó alatt repülve a bombázó védőfegyvereinek holtteréből támadhatta a RAF nehézbombázóit.

1944-re a Luftwaffe éjjeli-vadász egységeinek több mint felel a Bf-110-es valamely változatával repült.

A magyar légierő 1943-1944ben jutott kisszámú Bf-110G-hez, melyeket nehézvadász és romboló, valamint éjjeli-vadász feladatok végrehajtására használtak.

Méret: 35.8x25.2 cm

Nyelv: német

A termékeket általában a megrendelés kézhezvételét követő 2-7 munkanapon belül szállítjuk. A szállítással kapcsolatos információkkal a vásárlóknak az info@history.shop e-mail címen állunk rendelkezésre.