History Shop

A budaörsicsata a királypárti (legitimista) és a Horthy Miklóshoz hű kormányerők közötti összecsapás volt IV. Károly király magyar trónra való második visszatérésikísérlete, az úgynevezett második királypuccs idején.

Az 1921. október23-án és 24-én lezajlott harcok első szakaszában az Ostenburg-Moravek Gyula vezette királypárti erők elfoglalták Budafokot.

A Nagy Pál vezette kormányhű erők október 23-a éjjelére azonbanlétszámfölénybe kerültek, sikeres ellentámadást hajtottak végre és 24-én reggelrebekerítették a király csapatait. Az elvesztett csata következményeként a királyerőit lefegyverezték, maga a király pedig október 25-én Tatán fogságba esett. IV. Károly visszatérési kísérlete ezzelmeghiúsult.

A második visszatérésre 1921októberében került sor, amikor a nyugat-magyarországi felkelésnek köszönhetőennagyszámú legitimista gyűlt össze az országrészben és ezzel együtt soksürgetést kapott Károly a magyarországi híveitől. Ezek hatására október 20-ánismét visszatért az országba. 22-én Károly katonákkal teli vonattal indultel Budapest felé,ennek hatására pedig a környező államok bejelentették, hogy amennyibenMagyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataikmegteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveresellenállásra. A védelem megszervezésében nagy segítségére volt Károlylassúsága, aki minden nagyobb településen megállt, föleskette a katonákat ésfogadta a tisztelgéseket. Ennek alapján valószínűsíthető az, hogy Károlycsupán nyomásgyakorlásra használta a katonai fellépést, ám a ténylegesvérontást el kívánta kerülni.

Ezt erősíti az is, hogy miutánéjfélkor Tatára ért, Hegedűs Pál altábornagyot küldteBudapestre, hogy rábírja a város parancsnokát, Nagy Pál tábornokot az átállásra, amiesetén harc nélkül vehette volna át a király az országot. Őt előbb Horthyhoz,majd Bethlen Istvánhoz irányították,ahol Thomas Hohler angolfőmegbízott közölte vele, hogy országa nem ismeri el Károlyt királynak. Ekkorelégelte meg a várakozást Ostenburg-Moravek Gyula, a királyhoz hűerők egyik tisztje, és csapataival továbbindult Budaörs felé,ahová hajnalban érkeztek meg.

A legitimistákkal szemben álló erőketfőleg budapesti egyetemisták alkották,akiket Gömbös Gyula szervezése alapján 22-én estegyűjtöttek össze sietve. Gömbös számára ez egy kétségbeesett lépés volt,ugyanis kiderült, hogy nem számíthat sem az időt húzó hadseregre, sem akülönféle félkatonai szervezetekre, és még a MOVE-ben is kudarcot vallott. Azegyetemisták egyetlen tapasztalt tiszttel sem rendelkeztek, így maguk próbáltákmegszervezni soraikat. Az első összecsapás október 23-án hajnalban történt,amikor Ostenburg-Moravek csapatai beleütköztek a Törökugratón lévő 80fős, orvostanhallgatóból álló előőrsbe, akik tüzelni kezdtek a közeledővonatra. A vonatról kiküldött katonák elfoglalták a magaslatot, azösszecsapásban pedig többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ám már ennyivérontás is elég volt, hogy megállítsa a királyi csapatokat, amelyeknek vezérenem tudta, hogy csupán pár száz kiképzetlen egyetemista áll velük szemben. Ígyfelhagytak az előrenyomulással, és Károly király utasításait várták.

Károly maga azonban nem akartvérontást, így nem tett mást, mint várakozott és misét hallgatott Bicskénél,arra várva, hogy Hegedűs altábornagy visszatérjen, és átadják neki a városkulcsait. A bizonytalanság végzetesnek bizonyult, ugyanis ezen idő alatt Horthyés kormányzata megfelelő erősítést tudott hozni a főváros környékére. 11 órakorérkezett meg az első vidéki csapat, akiknek Horthy lelkesítő beszédet ismondott. Délután annyira megerősödtek a kormányhoz hű erők, hogy sikeresellentámadást tudtak indítani, aminek köszönhetően visszafoglalták aTörökugratót.

Ekkor a két fél fegyverszünetetkötött, ám az ezt megelőző események megmutatták, hogy melyikük ahatározottabb, így Károly katonái, főleg a soproni egyetemistákszökdösni kezdtek, miközben Horthy folytatta csapatainak összevonását. A tárgyalásokmásnap kezdődtek meg a két fél között, azonban Károly kereken elutasította alemondás lehetőségét, így ismét szórványos lövöldözés kezdődött. Erre a hírreKároly kiadta a visszavonulási parancsot, azonban Ostenburg csapatátbekerítették és fogságba ejtették. A Horthyhoz hű erők vesztesége 19 halott és62 sebesült volt, míg a Károlyhoz hű csapatok vesztesége mindmáig ismeretlen. Akirálypárti halottakat később jeltelen sírba temették el

 A csatavesztés komoly következményekkel jártKároly király számára, a vereséggel egy időben ugyanis saját hívei iselpártoltak tőle, így a nyugati megyék katonasága ismét Horthy parancsainakengedelmeskedett, a síneket felszedve pedig megakadályozták Károly távozását.Károlyt őrizetbe vették, előbb Tatára, majd a tihanyi apátságba kísérték. Ezután márcsak az maradt hátra, hogy megfelelően lezárják az ügyet, amelyet Edvard Beneš magyarellenes kampánya még sürgetőbbétett. Beneš az esetet egy újabb megszállás előkészítésére próbáltafelhasználni, amelyhez Jugoszláviában partnerretalált, míg a románok igen higgadtan viselkedtek. A hisztériakampányarra sarkallta a magyar kormányt, hogy mihamarabb szabaduljanak meg Károlytól.Tartózkodási helyéül Madeirát jelölték ki az antanthatalmak, odaszállításárólaz angolok gondoskodtak, november 1-jén Bajáról a Fekete-tengerhez szállítottákhajón, onnan pedig egy másik hajó vitte Funchalba,november 19-én. Az országgyűlés pár nap múlva kimondta trónfosztását. 1922. április1-jén a tartózkodási helyéül kijelölt szigeten halt meg. A másodikvisszatérési kísérlet nagy segítséget nyújtott Benešnek a kisantant létrehozásában.

A csatában részt vevő egyetemistacsapatok hamarosan megalapították a Turul Szövetséget, mely a 20-as évek másodikfelére Magyarország legnagyobb tagszámmal bíró egyetemi-ifjúsági szövetségévéés a Horthy-korszak meghatározó értelmiségi véleményformáló tényezőjévé vált.

Méret: 41.5x58 cm

A termékeket általában a megrendelés kézhezvételét követő 2-7 munkanapon belül szállítjuk. A szállítással kapcsolatos információkkal a vásárlóknak az info@history.shop e-mail címen állunk rendelkezésre.